Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyarellenesség a trianoni békeszerződés előtt

2009.08.28

Magyarellenesség a trianoni békeszerződés előtt 

Említést érdemel az 1784. évi Horea, Cloşca és Crişan vezette parasztfelkelés Erdélyben. A lázadók célpontjai magyar uradalmak, kastélyok, falvak, városok voltak. Az általuk feldúlt, elpusztított, felégetett magyar vagy részben magyar települések: Kurety (Curechiu), Kristyor (Crişcior), Brád (Brad), Miheleny (Mihăileni), Déva (Deva), Verespatak (Roşia Montană), Aranyosbánya (Offenbánya, Baia de Arieş), Abrudbánya (Abrud) stb. Ez utóbbi településen gyakran volt hallható:

"Öljétek válogatás nélkül azokat a magyarokat, akik nem hajlandók román hitre térni!"

 

A felkelők 389 magyar falut dúltak fel, egyeseknek teljes lakosságát kiirtották.

Az etnikai alapú magyargyűlölet a soviniszta eszmék megjelenésével terjedt el, bár az etnikailag sokszínű – magyarok által is lakott vidékeken – enyhébb formában korábban is jelen volt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során Dél-Magyarországon az ott élő szerbek csapatai gyilkoltak. Az 1848. július 18-én visszafoglalt, Szenttamás közelében fekvő Földvárra bevonulva a magyar katonák 37 levágott gyermekfejet találtak a katolikus templomban. Zentán 1849 februárjában kb 2000-2800 magyart mészároltak le. Erdélyben pedig a Avram Iancu és Axente Sever román felkelői támadtak a magyar lakosságra, egész településeket gyújtva fel. A nemzetiségek magyargyűlöletét a bécsi udvar szította, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során szövetségesekre tegyen szert.

Táblázat: 1848-ban a román felkelők által erdélyi magyar falvakban elkövetett vérengzések

Dátum Település Magyar áldozatok száma
1848. október 12. Kisenyed (Sângătin) 140
1848. október Magyarigen (Ighiu) 176 család
1848. október Asszonynépe (Asînip)  ?<
1848. október Boklya (Bochia) 30
1848. október Borosbocsárd (Bucerdea Vinoasǎ) 73
1848. október Bugyfalva (Budeşti)  ?
1848. október Csáklya (Cetea)  ?
1848. október Forrószeg (Forosig)  ?
1848. október Mikeszásza (Micăsasa)  ? szinte mind
1848. október Zám (Zam)  ?
1848. október 20. körül Balázsfalva (Blaj) térsége 400
1848. október Alvinc (Vinţu de Jos) 2 békeküldött
1848. október Sárd (Şard) környéke 3000
1848. október Algyógy (Geoagiu) 85 
1848. október 24. Ompolygyepüi (Presaca Ampoiului) vasúti megállóhely 700 zalatnai magyar
1848. november 13. Felvinc (Unirea) 200
1849. január 8. Nagyenyed (Aiud) 800
1849. január 18. Marosnagylak (Noşlac), Hari (Heria), Marosdécse (Decea), Inakfalva (Inoc), Felvinc (Unirea) (100?)
1849. január Marosújvár (Ocna Mureş) 90
1848. december 14. Kővárhosszúfalu (Satulung), Bácsfalva (Bacea), Türkös (?), Alsócsernáton (Cernat), Tatrang (Tărlungeni), Zajzon (Zizin), Pürkerec (Purcăreni)  ?
1. sor, 1. oszlop Gerendkeresztúr (Grindeni) 200
1848. október 28. Borosbenedek (Benic) a teljes falu
1848. október Székelykocsárd (Lunca Mureşului) 60
1848. Gyulafehérvár (Alba Iulia)  ?
1848. október Naszód (Năsăud)  ?
1848. október Borbánd (Bărăbanţ)  ?
1848. október 25. Kőrösbánya (Baia de Criş) és Cebe (Ţebea) között teljes Brády-család
1848. október Radnót (Iernut) környéke majdnem teljes falvak lakossága
1849. május Abrudbánya (Abrud) 1000
1849. május Bucsesd (Buceş) 200

A fenti táblázatban leírt gyilkosságokat sokszor rendkívül kegyetlenül hajtották végre: végtagok lefűrészelése, elevenen megégetés, földbe ásás, eke elé fogás, megvakítás, karóba húzás stb. Jellemző volt a nők, lányok megerőszakolása is. Friedenfels erdélyi szász író ezt jegyezte meg: „De hát mire való lenne leírni itt a szétdúlt helységek nevét, és a lemészárolt áldozatok számát? A mongolok betörésétől és a XVI., XVII. század harcaitól eltekintve, nem volt egyetlen olyan időszak sem, amelyben az elszabadult szenvedélyek az egész országban (Erdélyben) annyi rablást, gyújtogatást, és gyilkolást okoztak volna, mint ebben az esztendőben.”


1918 előtt, kevés kivételtől (például Amerikába kivándoroltak) eltekintve, szinte az összes magyar nemzetiségű ember a Magyar Királyság területén élt, és a többségi nemzethez tartozva bizonyos szintű védelmet élveztek a rasszista jellegű támadásokkal szemben. Ennek ellenére gyakran előfordultak incidensek a többségében nemzetiségek lakta területeken, különösen akkor, ha a központi kormányzat csak nehezen, vagy – helyenként – egyáltalán nem tudta érvényesíteni a hatalmát (1848-49, I. világháborús események).

A történelmi Magyarország területén élő nem-magyar népekben, a 19. század végén, függetlenedési törekvéseivel párhuzamosan erősödött a magyarellenesség. Csak kis szerepe volt ebben a 19. század végi-20. század eleji magyar kormányok nemzetiségi politikájának. Az erős külföldi és belföldi propaganda hatására az egységes, modern magyar közigazgatás kiépítését és a magyar nyelvű iskoláztatás támogatását a nemzetiségek (különösen a szlovákok és a románok), nemzeti létük veszélyeztetéseként élték meg. Annak ellenére, hogy például a románoknak Magyarországon 1880-ban 2756 csak román nyelvű és 394 kétnyelvű iskolájuk volt, míg a Román Királyságban (Havasalföld és Moldva együtt) mindössze 2505 iskola működött.

 

Magyarellenesség a két világháború között 

Felirat az akkor 99%-ban magyarok lakta Csíkszereda polgármesteri hivatalának folyosóján 1922-ben: „Aici se vorbeşte numai româneşte!” (Itt kizárólag románul szabad beszélni!) 1938-ban, szintén Romániában, a Csángóföldön adták ki a következő helyi rendeletet: "Alulírott, mint Ferdinánd (Újfalu) község polgármestere, a Bákó megyei prefektus 1938. május 3-án kelt 7621. számú rendelete alapján a község tudomására hozom, hogy a községházán vagy más nyilvános helyeken nem szabad más nyelven beszélni, csak románul. A katolikus templomokban az istentiszteletet csak románul vagy latinul szabad tartani. Mindenkit szigorúan megbüntetünk, aki ez ellen vét." 

Az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés stratégiai alapon meghúzott határokkal valósította meg az addig a Magyar Királyság területén élő nemzetiségek önrendelkezését. Ezzel nagyszámú magyar került, immáron kisebbségként, idegen fennhatóság alá.

Az államalkotóvá váló nemzetiségek gyakran a magyar kisebbségektől érezték leginkább veszélyeztetve a nehezen megszerzett függetlenségüket. Ez nagyarányú magyarellenes intézkedések sorához vezetett az egykori Magyar Királyság területén. A magyar iskolák számát jelentős mértékben csökkentették, a nem magyar többségű területeken a magyar oktatást teljesen megszüntették. A magyar elit újratermelődésének megakadályozása érdekében a magyar nyelvű egyetemi oktatást minden utódállamban megszüntették (Pozsony, Kolozsvár). Korlátozták a magyar nyelvű kiadványok megjelenési lehetőségeit és importját, a magyar színjátszást egykori nemzeti színházaiból kirekesztették. Politikai szinten is tapasztalható volt egy erőteljes magyarellenes vonulat, ami a II. világháború kitöréséig csak kismértékben enyhült.

 

Magyarellenesség a II. világháború után 

Benes dekrétumok

Erdélyi borzalmak

Délvidéki vérengzések