Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Táblabírósági ítélet a Magyar Gárda ügyében – és annak társadalompolitikai kihatásai

2009.09.14

A Legfőbb Ügyészség keresetére, amely arra irányult, hogy a bíróság mondja ki a Magyar Gárda Egyesület törvényellenes működését, és erre hivatkozva azt mint egyesületet számolja fel, a Fővárosi Bíróság a Magyar Gárda Egyesület működését betiltotta, elrendelve annak felszámolását. Az ítélet azonban a Magyar Gárdára, mint mozgalomra nem vonatkozott. Ezáltal az elsőfokú ítélet a mozgalomkénti működésére továbbra is lehetőséget adott. Emiatt élt fellebbezéssel az ügyészség.

A Budapesti Tábla fellebbviteli tanácsa megváltoztatva a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletét: nemcsak a Magyar Gárda mint egyesület felszámolását rendelte el jogellenes működésre hivatkozva, hanem mint mozgalomét is. Az eljáró tanács ítéletének koncepcionális indoka lényegében az, hogy felvonulásaival félelmet kelt a cigány kisebbségben, annak méltóságát sérti, és megzavarja a köznyugalmat, valamint csökkentette azokon a településeken az ott lakók biztonságérzetét, ahol megjelent. Így összegezhető a média alapján a zárt tárgyaláson felolvasott szóbeli indokolás, ami nekem, jogásznak nagyon is vérszegénynek és a tényekkel ellentétben állónak tűnik. Az ítélet lényegében a kormány- és a balliberális politika felületesen egyoldalú és irányított álláspontját ismétli meg szűklátókörűen.

Az ítélet szűk látókörű egyoldalúságára utal az is, hogy csőlátó módon nem vett tudomást az enyingi cigányok elmúlt év nyarán Siófokon történt tömeges és megfélemlítő felvonulásáról, mely akkor ugyancsak békés volt. Nem kötöttek bele senkibe, mégis megfélemlítést keltett. Ők megfélemlítést keltettek Siófok egész lakosságában, sőt még a környéken is. Többek között abba a veszprémi lokálba is csapatostul mentek, ahol a veszprémi kézilabdások körében rendeztek vérfürdőt és ölték meg Marian Cozmát. Ott nemcsak rettegést keltettek, hanem beváltották siófoki néma fenyegetésüket. Miként ez a Cozma-gyilkosság után kitudódott, a Balaton-vidék északkeleti és délkeleti részét, egészen Veszprémig terjedően, félelemben tartották. A bűnöző csoportoszlások nem jogi szervezetek. Azokat polgári jogi eszközökkel feloszlatni nem lehet. Büntetőjogiakkal azonban igen. Ennek érdekében azonban sem a bűnüldözés, sem a bűnmegelőzés nem tett semmit. A Tábla ítélete mindezt figyelmen kívül hagyta. Ezzel pedig esélyegyenlőséget sértett. A bűnözők szervezkedhetnek, félelmet keltve felvonulhatnak, míg az ellenük védekezők ezt nem tehetik meg? Ezért az ítélet közvetlen módon indokolatlanul pozitívan diszkriminatív és a bűnözök irányában felbátorító, míg a többséget jelentő békés lakosság irányában közvetett módon hátrányos és a társadalom többségét a bűnözőknek kiszolgáltató jellegű. Mindezzel összefüggésben az ítélet ugyanis figyelmen kívül hagyja azt a helyzetet, amire a kriminológusok is rámutatnak, hogy a rendőri személyzet jelentős hányada a központban irodai munkát végez, ahelyett, hogy a terepen, a vidéki településeken a közbiztonságot óvná. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy azt a kevés, vidéki terepen dolgozó rendőrt is a Gyurcsány-kormány az „őszödi beszéddel” elismert választási hazugságok nyomán kialakult társadalmi elégedetlenség megfékezésére rendszeresen és gyakran hetekre felrendelte Budapestre. Emiatt a vidéki településeken a közbiztonság erőteljesen meggyengült.

Tény, hogy a zömében alulképzett cigányság vesztette el először a munkahelyét és vált ki a munkaerőpiacról tartósan vagy véglegesen. Egy részük becsületesen részt vesz a községek által jelenleg még szervezhető közhasznú munkákban (aminek jövője a Bajnai-kormány önkormányzatoktól elvonó pénzügyi politikája miatt erősen kérdéses), a másik részük viszont a települések lakosságát rettegésben tartva, annak vagyonát, nemegyszer személyi biztonságát is veszélyezteti. Ebből a körből származnak az éjszakai betörések, a figyelemelterelő inzultusokkal elkövetett lopások és rablások, valamint gyerekeiknek az autók elé küldésével az a cselekmény, hogy gázolást mímelve a szülők kártérítést követelhessenek. Ilyennek lett áldozata Olaszliszkán a tiszavasvári tanár is. A cigányság harmadik részét képezi az a vékony, ügyeskedésük és tiltott gazdasági tevékenységük révén meggazdagodott réteg, mely terrorizálja a cigányság előbbi két rétegét is, de ugyanakkor a nem cigányok köréből is a rászorultakat, az elesetteket és az öregeket. Zömében közülük, meg a nem cigány „szekrényemberek” közül kerülnek ki a „csicskáztató” modern rabszolgatartók, akik bérkoldulásra, ingyenes cselédmunkára és prostitúcióra kényszerítik az itt említetteket. Ők azok, akik uzsorakölcsöneikkel teszik földönfutóvá a vidéki települések cigány és nem cigány rászorultjait. Ugyanakkor az állam is tűri, hogy egy hivatalosan bejegyzett magánbiztosító társaság is hasonló uzsorakamattal, rövid lejáratú segélykölcsönügyletekkel tegye földönfutóvá az arra rászorultakat.

Mindezek következtében – ellentétben a Tábla ítéleti indokolásával – a falvak törvénytisztelő cigány és nem cigány rétege megnyugvással fogadta a Gárda megjelenését, és csak a deviáns csoportok riadtak meg tőle. Fegyvertelenül jelentek meg, és sehol inzultust nem provokáltak. Jelenlétük olyan tekintélytiszteletet váltott ki, mint a két világháború közötti csendőrsisak-kitétel a vendéglő vagy a községháza fogasára. Ami pedig a cigányságot mint kisebbséget illeti, a balliberális kormányok semmit sem tettek e kisebbség felemelése, foglalkoztatásának és képzésének elősegítése érdekében. Csupán felhasználták őket arra, hogy a választások előtti etetés és itatás után az MSZP-re szavazzanak. Ezt tette a Gyöngyösi Főiskola szocialista főigazgatója is, amikor az ott lakó cigányságot és más elszegényedetteket megebédeltette, majd az intézmény autóbusza vitte el őket szavazni 2002 tavaszán, a Zuschlag-féle ifjú szocialisták pedig néhány száz forint és borkiosztás fejében szervezték be az MSZP Vas megyei szervezetébe a csepregi cigányokat, hogy a megyei titkárt leválthassák, és annak helyébe léphessenek. A Gyurcsány-kormány mindezek ellen semmit sem tett. Sem a Gyurcsány-kormány, sem pedig az utódkormány rendőrsége nem tett semmit, hogy az enyingi cigányok siófoki terrorizáló demonstratív felvonulása ellen fellépjen és az ezzel összefüggő veszprémi Cozma-gyilkosságot teljes terjedelmében felderítse. Gyanús az is, hogy a kiskunlacházi kislánygyilkosság ügyében a magányos elkövetőt hangsúlyozza a rendőrség. A kisváros lakossága nem alaptalanul gyanakszik más szereplőkre is a kerékpáros lánykát nemrégen ért cigánygyerek-inzultus okán, és amiatt is, hogy hónapokig tartott a nyomozás a gyermekgyilkosság ügyében, ahol a nyomok alapján (szőke, zűrös magánéletű szomszéd fiatalember és DNS-vizsgálattal gyorsan azonosítható szőke hajmaradványok) könnyen és gyorsan meg lehetett volna találni a tettest. Lehet, hogy cigány szereplői is vannak az ügynek, amit eleinte a rendőrség sem cáfolt.

Mindezek következtében a Tábla ítéleti indokolása egyáltalán nem felel meg a tényeknek. A kelet-magyarországi településeken különösképpen rokonszenveznek a Magyar Gárdával és a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy ebben a régióban erőteljesen növekszik a Jobbik iránti szimpátia is. Azzal pedig, hogy a Tábla hagyta magát befolyásolni a kormány és a balliberális párt-, valamint a médiapolitika által, s annak szócsövévé válva lényegében szélsőjobboldali fasiszta szervezetnek minősítette a köznyugalom érdekében nem törvénytelenül fellépő Magyar Gárdát, és ezen keresztül hallgatólagosan a mögötte álló kétségtelenül nemzeti radikális Jobbikot (ez utóbbi Stumpf István politológus helytálló minősítése, amely távol van a fasizmustól), egyértelműen a tényeket és a társadalmi valóságot figyelmen kívül hagyó koncepcionális ítéletet hozott. A Tábla azzal, hogy a Magyar Gárda mozgalom jogellenességét is kimondta, olajat öntött a parázsra, s elindított egy tüntetés- és társadalmi engedetlenségi sorozatot. Ezzel szociológiai dilettantizmusát bizonyította be. Ide is illik az a német jogtudósi körökből származó mondás, hogy szűklátókörű az a bíró, akit döntésében csak a pozitív jog vezérel.

Ugyanakkor az ezen ítéletet meghozó tanács meg is erőszakolta a tételes jogot, midőn a kereseti kérelmen jogerősen túllépett (ne ultra petitum), kiterjesztve ítéletét a mozgalom feloszlatására is, holott az ügyészi kereset csak az egyesület feloszlatására irányult. Jól érvelt ez ügyben az alperesi képviseletet ellátó Gaudi Nagy Tamás ügyvéd, én pedig Madách szavaival megkérdezném az ítéletet meghozó tanácstól, hogy érzi-e eszméi között az űrt? Annál is inkább megkérdezném, mivel amíg az MSZP-s politikusok agyából kipattant településőrség megszerveződne, a jelenlegi gyenge és kis létszámú rendőri körzeti megbízotti rendszer mellett teljesen ki lenne szolgáltatva a devianciának a vidék. Hogy a polgárőrség kevés, azt a szocialisták is beismerik, mivel gondolkoznak a településőrség felfegyverzésén. E tekintetben viszont reális a Fidesz aggálya, hogy ez vörös őrségként az MSZP fegyveres szervezetévé válna, hiszen e párt szervezné meg. Megoldás csakis egy, olyan politikailag semleges rendvédelmi testület létrehozása lenne, mely a belügy keretében működve, a vidék közbiztonságára a csendőrséghez hasonló módon ügyelne. Amíg ez létre nem jön, a Magyar Gárda mozgalmat nem kellett volna támadni. Épp ezért szociológiailag az elsőfokú ítélet helybenhagyása lett volna indokolt. Most az a helyzet, hogy jogerős ítélet van, de azt – miként Vona Gábor, a Jobbik elnöke kijelentette – nem hajtják végre. Nézhetjük ezt úgy is, hogy a szóban forgó ellenzéki párt is megteheti, ha az Egészségügyi Minisztérium is megteheti – miként ezt maga a miniszter, Dr. Székely Tamás kijelentette –, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete ellenére sem adják vissza az elvett ágyakat a Hódmezővásárhelyi Kórháznak. Ha a kormányoldal nem hajlandó végrehajtani az őt elmarasztaló jogerős ítéletet, akkor az ellenzék szervezete is megteheti azt. Ebbe az anarchiába süllyedt a magyar jogállamiság, amit a balliberális kormányzat váltott ki.

A Fővárosi Táblának ez az ítélete a Magyar Gárda melletti július 4-i tüntetéseket és a Gárda egyesületként történő újraalakításának kimondását váltotta ki. Egy, az európai parlamenti választásokon harmadik helyet megszerzett és az Európai Parlamentbe képviselőket küldő, legálisan működő párt elnökének bilincsben történő előállítása és vele szemben büntetőeljárás kezdeményezésének terve azért is disszonáns, mert csak magyar gárdista sapkával védte az arcát a rendőrségi könnygázzal szemben. Ezt nem lehet egyenruhába öltözésnek tekinteni, amikor egyébként civil ruhában volt. Ugyanakkor az is egy teljesen hisztérikus és jogilag nem védhető álláspont a hatalom részéről, miszerint aki a Magyar Gárda egyenruháját vagy ahhoz hasonló fekete ruhát vesz fel, megbotránkoztat. Itt kérdem én, az nem megbotránkoztatás, amikor a melegek hiányos öltözékben provokatív módon vonulnak fel közterületeken kisebbségként, és ezen a többség a társadalomban uralkodó közízlésnek megfelelően megbotránkozik. Mikor pedig ezt kifejezésre juttatja, a rendőrség – a jelenlegi hatalom utasítására – velük szemben lép fel.

Az események azonban pörögnek. Július 4-én Vona Gábort elvonszolták és eljárást akartak vele szemben indítani azért, mert gárdistasapkát tartott az arca elé. A médiának tett kijelentése szerint pártja emiatt jogi lépéseket kíván tenni. Lehet, hogy a hatalom ezért gondolta meg magát, s nem engedte, hogy beavatkozzon a rendőrség a Magyar Gárdát egyesületként újból megalakító július 10-én megtartott újabb demonstrációba, sőt, tartózkodott az európai parlamenti képviselővé megválasztott Morvai Krisztina előállításától is, aki pedig ekkor a Magyar Gárda egyenruháját viselte. Itt már tartózkodott a rendőrség a július 4-i demonstráción tanúsított brutális fellépéstől, mely sokban hasonlított a 2006. október 23-i embertelen tömegoszlatáshoz. Utólag azonban még megpróbált bekeményíteni. Bajnai Gordon ugyanis bejelentette, hogy büntetőjogi tényállássá teszik a feloszlatott szervezetekben történő bárminemű ténykedést, sőt a passzív tagi részvételt is. Felvetődhet alappal a kérdés, nem lesz ebből probléma? Megszűnik a félelemkeltő, de a közbiztonságot óvó intézmény, vagy illegalitása miatt az abban résztvevőket a hatalom felelősségre vonja, ugyanakkor a másik oldal felbátorodik, megnövelve a jogbizonytalanságot, miközben egy ütőképes legitim rendvédelmi szervezetet a kormány nem képes létrehozni. A Bajnai-kormány épp olyan tehetetlen, mint amilyen elődje volt. Ez pedig egyre inkább a szélsőjobb irányába löki a társadalmat. Minél tovább marad, annál nagyobb a veszélye annak, hogy e prostituálódott szociálliberális baloldal hatalomhoz való ragaszkodása a jogállamiságot favorizáló jobbközép politika befolyását gyengíti meg, vagy lehetetleníti el. Mindez egy weimarizálódás veszélyével járhat, hacsak a Bajnai-kormány nem tér észhez, és nem áll el az itt említett büntetőjogi felelősség bevezetésétől. Legjobb lenne, ha maga a kormány is azon dolgozna, hogy egy felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróság vagy helyben hagyná a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletét, vagy új eljárásra utasítaná az elsőfokú bíróságot.

Nem vet jó fényt a Táblának ez ügyben eljárt tanácsára az sem, hogy ítélete feletti örömét az a „triász” nyilvánította ki, melyhez tartozik Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter, aki vétlen ellenzéki újságírók elleni bűnügykoholmányba keveredett. A „triász” másik tagja, Kolompár Orbán cigány önkormányzati elnök ellen büntetőeljárás van folyamatban a cigány önkormányzat részére kiutalt állami támogatások elsikkasztása miatt. Emiatt tőle a romák túlnyomó része már elfordult. Ez abban is megnyilvánult, hogy a még Gyurcsány által kezdeményezett második „Demokratikus Charta” demonstrációra a cigányság köréből mindössze ötszázan mentek el. A „triászból” egyedül az MSZP szóvivője, Nyakó István látszik szeplőtelennek, hacsak Újhelyihez hasonlóan nem válik érintetté a Zuschlag-ügyben.


Prof. Dr. Prugberger Tamás,
az állam- és jogtudomány
akadémiai doktora


Megjelent a KAPU legfrissebb számában