Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki a matyó, mi a matyó?

2010.05.07

Mezőkövesd lakóit a szomszédos Szentistván és Tard népével nevezik "matyók"-nak. Színes népviseletükkel, híres népművészetükkel, hagyományokba zárt életükkel különleges néprajzi egységet alkottak - bizonyos vonatkozásban - alkotnak még ma is a környező falvak között.

Nevük a Mátyás névből származik, a közeli protestáns falvak népe - megkülönböztetésül - nevezte a katolikus vallású lakosokat matyóknak.

Országos hírnevét Mezőkövesd színes népviseletével, s szabadrajzú hímzéseivel szerezte. Kezdetben a lepedővégeket hímezték, az egyszerű vászonhímzések piros-kék fénytelen fonállal készültek. Később áttértek a többszínű fonal használatára. Hímzéssel díszítették a legénying lobogós ujját, majd a "surc"-nak nevezett, keskeny női vagy férfi kötény alját. A szabályos cipés-madaras motívumok után az egészen más jellegű matyó rózsás lepedővégek következtek. A szűcshímzés motívumai, színei döntően hatottak a matyó díszítőművészet kialakulására.

Ezeket a formagazdag, pompázatos színharmóniákban tündöklő hímzéseket "író" /rajzoló/ asszonyok ösztönös művészi érzékkel stilizálták és rajzolták le. A mezei, kerti virágokat: rózsákat, tulipánokat, csillagokat közvetlenül vitték át ironjukkal házi vászonra és különböző alapanyagokra, ruhafélékre.

A színes matyó hímzés virágkora az 1860-as, 70-es évektől kezdődik. Ebben a korban lesz általános a falusi házakban a parádésszoba, díszes berendezéssel, festett bútorokkal, falra aggatott mázas tányérokkal, cserépkancsókkal, tálakkal, magasra vetett díszággyal. A gazdasági, politikai, kulturális hatások mind elősegítették, hogy önálló és független, erőteljes népművészet bontakozhasson ki. 1948. után az önálló paraszti gazdálkodás felszámolása és a lakosság iparba való kényszerítése miatt már csak szórványosan jelenik meg.

Napjainkban a népviselet pompájában például a felújított, korhű matyó lakodalom szereplőin gyönyörködhetünk. Matyókból szervezett ötven tagú népi együttes mutatja be a hagyományokat ma is híven megőrző lakodalmat, hiteles forrásmunkák alapján. Táncokban, dalokban megelevenednek az ősi népszokás megható, jellemző eseményei, s a lakodalom befejeztével a vendégsereg a matyó szereplőkkel együtt ünnepi vacsorán vesz részt.
"Jó életem volt, mert mindég virágok közt voltam" - mondotta Kisjankó Bori, ez a törékeny, mindig mosolygó "íróasszony", aki csodákat és meséket álmodott, s rajzolta őket halála napjáig. A matyó népművészet királyasszonya volt, aki valóban iskolát teremtett és súlyos, szép örökséget hagyott utódaira. A ki nem nyilatkoztatott végrendelet ott maradt műveiben, s szigorú munkaerkölcse emlékében.

Hogy az utódok jól sáfárkodtak, sáfárkodnak a rájuk hagyott kincsekkel, tanú rá a /nagy elődről elnevezett és egyre ismétlődő/ hímzőpályázat, értékes, díjazott munkadarabjaival.
A matyó népélet lelkes kutatója, Istvánffy Gyula leírta a matyó lakás berendezését, s használati tárgyait: a tálast, a fogast, a fa-lóczát, a tornyos nyoszolyát, almáriomot, bölcsőt, tulipános ládát..."

A hajdani matyó hímzés utóéletének mintájára - szerencsére megvan a matyó lakásberendezés modern változata is: Kovács Andrásnak és fiának /mindketten a népművészet mesterei/ a festett matyó bútorai ma már nemcsak hazánkban népszerűek és kedveltek, de keresettek és eljutottak külországokba is.

A mezőkövesdi Matyó Múzeumban pár száz forintért megtekinthető a helyi lakosok méltán híres művészete. A múzeum ideális kikapcsolódást nyújt a családoknak is. (Felnőtt jegy: 600 Ft, diákoknak 300 Ft, illetve díjtalan a belépés: kedvezményes napon minden hónap utolsó hétvégéjének szombati napján: a 26 éves kor alatti személyek, továbbá a 18 év alatti személyeket kísérő legfeljebb +2 fő közeli hozzátartozó számára.)

(Agrária nyomán Szent Korona Rádió)

 

Kép

Kép

 

 

 

mezőkövesdi hímzések, matyó hímzések

Mezőkövesd város sokféle és nagyszámú hímzésanyaga. Nem jellemezhető egyetlen stílussal vagy mintakinccsel, mert egymást váltó, egymás mellett élő, alakulásukban megfigyelhető különböző hímzésféleségek tartoznak bele. Ágyi és testi ruhára egyaránt varrták. A hímzéseket itt is, mint a többi kiugró hímzéscsoportnál, tekintélyes számú szőttes kísérte végig. A hímzések három csoportba sorolhatók. – 1. Legkorábbinak a piros vagy kék-piros pamutfonallal, szálánvarrott technikával készült kendervászon párna- és lepedővégek tarthatók. Mintáik, a hétágú virágtő pávákkal, a Bourbon-liliomok sora a régi stílusú dunántúli és orosházi hímzésekhez állnak közel. – 2. Vastag kendervászon lepedő fehér → vagdalásos, → laposöltéses mértani mintákkal, az utóbbiak hosszan, az I. világháborúig fönnmaradtak. A dunántúliakéhoz hasonlóan kis és nagyobb méretű kockák váltogatásával formálják ki rajtuk az erőteljes és egyszerű mintákat. Az emlékezetes, sajátos hímzések azonban itt is szabadrajz alapján készültek. A régiek még színezésükben, mintaszerkesztésükben tartózkodóak. Kisebb részben kendervászon, nagyobb részben gyolcs lepedőszélekre varrták őket piros-kék pamutfonallal. A lepedőszél fő mintája koszorúba foglalt rozetták sora. A széles peremdísz vagy szépen rajzolt, szabályosan ismételt ötágú virágtövek sorából áll, vagy ritkásan elhelyezett rozettákból, amelyeket könnyed leveles, rozettás, tulipános indák kereteznek. A virágtövek alján kis bóbitás madarak állnak. A rozetták szirmait nyolcasöltéssel töltik ki oly módon, hogy előbb a körvonalat → száröltéssel kivarrják s a nyolcasöltéseket ezekbe fűzik. A rozetták közepén egyesével elhelyezett → Margit-öltések vannak, az indákat és térkitöltő spirálokat száröltéssel vagy → láncöltéssorral varrják, a madarakat lánc- és Margit-öltéssel. A kevés vászonlepedő még külön → lepedőszél nélkül készült, hasonlóan a szilágyságiakhoz, a gyolcslepedőkbe azonban már szalaggal keretezett lepedőfiókokat illesztettek. Ezek a hímzések szabályosan, szakaszosan ismételt virágtő- és rozetta-motívumaikkal, piros-kék színösszeállításukkal, ha sajátos változatként is, de beilleszkednek a régi stílusú országos hímzőgyakorlatba. A múlt század második felében – a viselet, házbelső színessé, cifrává válásával együtt – ebből a hímzésből alakult ki, átmenetek során át követhetően, az az új, szabadon tervezett színes matyó hímzés, amely a parasztos népművészeti stílusoknak szinte már túlfokozott, legharsányabb megvalósulása. A stílusváltást, mely együtt járt a technika változásával is, a régies kendervásznon kezdték. Továbbra is kék-piros pamutfonallal, de laposöltéssel varrták az első föllazított kompozíciókat, melyeken a „matyó rózsává” váló rozettákat szabadon kanyargó indákra fűzték, ehhez kapcsolták a leveles ágakat is. Az alakulás következő fokán a hímzőfonal és a színek is megváltoznak: gyapjú (de már nem szőr) fonallal, előbb csak a vörös és zöld árnyalataival, majd kék-sárga stb. beiktatásával varrják az egész lepedőfiókot zsúfoltan betöltő rózsákat, levélsorokat. A színesek mellett ebben az időszakban készültek csak kék, csak piros, csak fehér pamutfonallal, laposöltéssel varrt vászonlepedők is. Ezen a kisszámú darabon jelentkezik az a törekvés, hogy a színnel korhoz és alkalomhoz igazodjanak (mint pl. Erdélyben, főleg Kalotaszegen). A hímzőtevékenység gyors növekedésével, a kompozíció szabadabbá, képlékennyé válásával a jelesebb előrajzoló, tervező „íróasszonyok” többé-kevésbé eltérő mintaszerkesztéssel dolgozhattak. Egyesek ragaszkodtak még valamelyes szimmetriához, vagy legalább belső egyensúlyhoz, mások egyenesen aszimmetriára törekedtek. A zsúfolt felületet a színek váltogatása tagolta. Akik jobban kívánták élénkíteni a mintát, átöltötték a rózsákat más színű → ágasöltéssel, hosszú öltésekkel, esetleg pettyekkel. Ezen a szinten meg is állt a tovább már sem színben, sem tömöttségben nem fokozható hímzés. A lepedők fehér gyolcs ágytakaróknak adták át helyüket, melyekre a korábban csak templomi használatra szánt darabokat tervező „egyházi íróasszonyok” ritkás mintái kerültek. – A lepedőhímzés változásait nagyjából követték a férfi ingujjhímzések. Ezeket a szertelenül bő és hosszú gyolcs ingujjakat a tiszta fehér lyuggalásos-huroköltéses mintákból kiindulva először piros-kék, piros-kék-sárga pamutszálas, laposöltéses rózsákkal, levélsorokkal varrták ki egyre tömöttebben és szélesebben. A tarka szűcsselymes hímzés, mely ezt követte, már csak a színezést gazdagította. – 3. Ez a hímzéscsoport a kötényeken van. Legkorábbiak a több színű gyapjúszállal, laposöltéssel varrt kicsiny virágminták. Ennek nyomába lépett a szűcsselyemszálas hímzés. Megnövelték a motívumokat s vele a telehímzett felületet. A kötény- és ingujjhímzéseken a mintaszerkesztés alapja mindvégig a → vízfolyás, a hulláminda maradt, alá és fölé elhelyezett kisebb-nagyobb rózsákkal. A hímzés elburjánzásával a kötényeken számos hímzett sáv kerülhetett egymás fölé, a motívumkincs azonban nem bővült. Fő eleme a rózsa maradt, amelyből legénysurcra 5–7 illett, a lányéra 9. A legkésőbbi darabokon, kötényeken is, ingujjakon is megjelenik a műselyemfonál. – A maguk használatára készített hímzések mellett korán megjelent Mezőkövesden a kereskedelem számára, kereskedők által megszervezett és irányított hímzés is. Minél kevesebb fonallal és munkával minél nagyobb felületet kívántak díszíteni, a mindenkori vásárlói ízlés szerint színezve. Ez az eredetitől egyre távolodó tömeges munka különösen a két világháború közt volt városon és falun egyaránt kelendő. Ahogy a közvélemény túlértékelte ezt a másodrendű matyó munkát, a szakemberek viszont nemegyszer az eredetit is leértékelték. Feltételezhetően ezért nem készült a mezőkövesdi hímzésekről számottevő feldolgozás. Az említett technikákon kívül igen jelentős még a → szűcshímzés és a → szűrhímzés. A színes → subrikolások, → horgolások érdemesek még említésre. Varrtak még speciális öltözetdarabokra legújabb stílusú hímzéseket is.

 

Kép

 

Halottas lepedő szélének részlete, színes gyapjú hímzéssel, selyem szalagokkal és arany rojttal (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

 

Kép

 

Férfi ingujjának hímzett részlete (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

 

Kép

 

Lepedőszél részlete koszorús rozettával (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

 

Kép

 

Lepedőszél egyik fele matyó rózsákká változott rozettákkal (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

 

Kép

 

Fekete főkötő fehérrel hímzett eleje (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

 

Kép

 

Részlet kötény aljáról subrikált és laposöltéses hímzéssel. „Vőlegényes-menyasszonyos” minta (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

 

Kép

 

Párnavég pávás-virágtöves mintával (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum