Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árpád-kori magyar nevek

2009.08.28

Az embereknek csak egy nevük volt. Ez elegendőnek bizonyult, néha hozzátették, kinek a fia az illető, például Bozeta fia Fonsol. A 13. század elejétől a nemesek, a szerviensek és egyes várjobbágyok nemzetségi neveket kezdtek használni, például Besét eztán Aba nembeli Besének hívták. Ezek a nemzetségi nevek hamar vezetéknevekké alakultak át, majd lassacskán a polgárok és a parasztok is vettek föl családnevet. A régi nevek lassan vesztek ki a köztudatból, jórészt a 14. század folyamán tűntek el. Addig a keresztények is ezeket a neveket viselték. A mostani utónévkönyvekben található nevek közül ezért óvatosan válogass, mert a 13. században még a régi nevek divatja élt. Tartalmaznak ugyan pár ősi eredetű nevet, de a választék eléggé szűkös.

Oklevelekben maradtak fönn személynevek, ám olvasatuk sokszor kétséges. Gyakran nem is magyarok írták ezeket, tehát számukra ismeretlen neveket kellett a betűkészletével arra alkalmatlan latinul lejegyezniük. „A Szák (Zaak, Zak, Zac, Saak, Sach, Chaak) nemzetséghez tartozó Miklós nádor atyját 1212-től összesen 31 esetben Barch, Baroch, Borc, Bors, Borz, Borzh, Boz, Burch, Burich névváltozatokkal jegyezték fel. A Vas megyében birtokos Ják nemzetségnek és egyik tagjának neve az eredeti és átírt oklevelekben a következő: Iak, Iaku, Gaku, Sahu, Iaac, Iach, Iac, Schau, Thayk, Jacus, Chak, Gak.” (Fehértói Katalin)

Ómagyar személynevek

Ezzel a megnevezéssel a régi, keresztény kor előtti neveket szokás illetni. A kereszténység fölvételéig csak elvétve akadunk fönnmaradt nevekre, ezek jórészét görög forrásból ismerjük, például Konstantin és Bölcs Leó írásaiból. Nehéz ezekből visszakövetkeztetni az eredeti neveket. Például a Falicsi nevet sokáig a Fajsz névvel azonosították, de a legújabb kutatások szerint ez a vélekedés alaptalan. További buktató, hogy könnyen lehet, hogy a vezéri családok más névadási szokásokat követtek, mint az egyszerű harcosok vagy a szolgák. Ezeknek a neveknek jó része visszavonatkoztatás. A férfiakkal még csak elboldogulunk, de női névből csak hármat ismerek a korból: Enéh-Emese, Sarolt és Karold. Ezért a későbbi női neveket megszűrtem, kivettem belőlük a latin eredetűeket, hogy az anakronizmus legnyilvánvalóbb esetei eltűnjenek. A megmaradtak lettek az ómagyar női nevek. Az alábbi névlistát ezekkel a fenntartásokkal olvasd. Zárójelben a latin vagy görög alak.
A -csa végződés becézést jelent, mint például Jutosből Jutocsa.

Ómagyar férfinevek 800-1000

Acsád magyar
Adony magyar
Ajtony tör-magy
Ákus  
Álmus  
Apor magyar
Árpád  
Bánd ?
Bátur (Batur)  =bátor
Béla tör-magy vagy héber
Bese, Becse tör-magy
Berény magyar
Bod tör-magy
Bogát szláv-magyar
Bojta török
Bors magyar
Bot magyar
Botond magyar
Botos, Botus  
Bökény (Buken) tör-magy
Buda magyar
Bulcsu tör-magy
Csaba tör-magy
Csanád magyar
Csege, Csegő magyar
Cseka, Cseke tör-magy
Előd  
Ete magyar
Ezelek  
Falicsi  
Farkas, Forkos  
Gyeicsa, Gyeücsa, Gyécse, Décse (Geysa, Geisa stb.) tör-magy
Hetény magyar
Hollós, Hollus (Hollus) magyar
Hódos, Hudus (Hodos, Hudus...) magyar
Huba  
Jelek, Ilek  
Jutos, Jutocsa  
Kadocsa  
Kál tör-magy
Kaplony (Kaplan, Kaploni...) tör-magy
Karád tör-magy
Karsa, Karcsa tör-magy
Kartal, Kortol, Kortul tör-magy
Kecsen, Kücsen : kücsüm=erő
Keled, Kelad (Keled, Kelad) magyar
Kerecse, Kerecsen (Kereche, Kerechen) magyar
Ketel tör-magy
Keve magyar
Kund magyar
Kósa magyar =kos
Kölcse  
Kölpény skandináv népnévből
Köncs, Köncse, Küncs, Küncse  
Kuppány (Cuppan) tör-magy
Kurd török =farkas
Kusid  
Kuszán ?
Lél  
Levedi, Levente, Levéd  
Makó  
Móg (Mog(h))  
Nyárád (Narad) magyar
Obus (Obus)  
Ócsád kabar? vezér
Ond magyar
Öden  
Örkény, Örkönd  
Örs  
Súr  
Szabolcs  
Szecsőd ?
Szemus, Szemes  
Szerénd  
Szoárd (Zoard)
Szónuk (Zolnuk)
Toksuny, Tokszun >Taksony
Tarcal  
Tarkacsu  
Tas, Tasi  
Teveli  
Tormacsu  
Turda, Torda  
Turul  
Tühütüm  
Vajk  
Vál  
Vata  
Zolta, Zoltán  
Zsolt  
Zsombor, Zombor  

Ómagyar női nevek 800-1000

Ajándék
Ajnácska
Áldáska
Arany
Arika
Barót
Bíbur (Bibur, Bibura)
Bogárd
Bolda
Buga (Buga)
Csikó (Chiko)
Csente (Chente)
Cseperka (Cheperka)
Csepke (Chepke)
Csillag
Csuda (Chuda)
Delin
Déva
Emese
Emőke
Enéh
Fehéra (Fehera)
Gilvád (Giluad)
Gyöngy
Hajna
Havadi
Hete
Hitvánd (Hituand)
Jóleán (Jolean)
Karold (Carold(u))
Kecse (Keche)
Köncse, Köcse (Cunche)
Lelle
Lente
Mag (Mag)
Manga (Manga)
Mikolt
Nyesta, Nyeste (Nesta, Neste)
Öte
Rázdi (Rasdi)
Réka
Sáfély
Sarolt
Somocska
Szecsőke
Szépa (Scepa)
Virág (Wiraag)

Ómagyar férfi szolganevek 1138-ból

Ezeket a neveket jórészt a Dömösi összeírás (1138) szövege alapján alkottam. Zárójelben feltüntettem a latin alakot, amiből próbáltam visszakövetkeztetni az eredeti nevet. Egyes esetekben valószínűleg ez sikerült, másokban tévedtem. Sajnos nem ismerek olyan munkát, ami az oklevelet ilyen szempontból feldolgozta volna. Tanulságként leszűrhettem, hogy a nevek széles skálája volt használatos, ritka az ismétlődés. Továbbá ekkor talán ha minden huszadik ember viselhetett keresztény nevet, melyeket itt nem tüntettem föl.
A nevek gyakran "-di" végződésűek. Ez egy finnugor eredetű képző, a hangalak némely vezetéknévben ismerősen cseng. Jelentése véleményem szerint "-os", bár helyenként furán jön ki. Így értelmes a Korpádi Korpásként, a Tikodi Tikos (tyúkos), az Ebedi Ebes (kutyatenyésztő), a Hazudi pedig Hazudós.
Ezek jórészt szolganevek. Könnyen lehet, hogy korábban is használatban voltak, ám a régebbi források nem tüntetnek föl szolganeveket.

Ajánduk, Ajándok (Ajanduk)
Albuny, Albony (Albun)
Álmus, Álmos (Almus)
Antó, Antu (Antu)
Apa (Apa)
Opos, Opus (Opus)
Arudi (Arudi)
Atila (Athila)
Bagin,.Bogin (Bogin)
Bajádi (Baiadi)
Bakos (Bacus)
Bándi, Bandi (Bandi)
Beke (Beke)
Bekény (Beken)
Beledéj (Beledey)
Besenyődi (Besenehdi, Besenudi)
Beszédi (Besedi)
Beza, Béza (Beza)
Boba (Boba)
Bocsádi, Bucsádi (Busadi)
Bodor (Bodor)
Bogárdi (Bugardi)
Bosádi (Busadi)
Bökény, Bökén (Buken)
Bucsu (Bucu)
Buda vagy Boda (Buda)
Budi (Budi)
Bulcsu (Bulsu)
Bulgán (Bulgan)
Büki (Buki)
Csatádi (Satadi)
Csató (Sotu)
Csegő (Cegu)
Cseke (Ceke)
Csenke (Cenke)
Csepe (Cepe)
Csepődi (Cepudi)
Csibe (Cibe)
Csiholt (Siholt)
Csík (Cik)
Csitár (Citar) =kardkovács
Csuda (Suda)
Damján
Diós (Dius)
Dobor (Dubur)
Dobos (Dubos)
Domkó (Dumku)
Döme (Dume)
Ebedi  (Ebedi)
Egyebendi (Egebendi), óvónév
Emődi (Emudi)
Erdődi (Erdeidi)
Etele, Etela (Ethela-e, Etele)
Farkas (Farcas, Forcos) népszerű név volt
Fekete (Fekete)
Feledi (Feledi) =feledékeny?, egyszálbélű, kicsi?
Firedi (Firedi) =fürge
Füle (File)
Gomba, Gumba (Gumba)
Haladány (Haladan)
Haláldi (Halaldi)
Hazudi (Hozudi)
Hazug (Hazug)
Heszedi vagy Hecsedi (Hesedi)
Hódos (Hodus)
Hólodi (Holudi) 
Idegdi (Idegdi) =Ideges?
Ipolit (Ipolit)
Izmény (Izmen)
Izsép (Isep)
Járódi (Jarudi)
Kacsó (Kacu)
Kakasdi (Kakasti)
Kaszádi (Casadi)
Kászodi (Kasudi)
Kesedi (Kesedi)
Keserű, Keserő (Keseru, Kesero...)
Kesző, Kesződ, Kesződi (Keseu, Keseud, Keseudi)
Kevereg (Kewereg)
Kinizs (Kinis)
Koppány, Kuppány (Cuppan, Cupan)
Korpádi (Curpadi)
Korpás (Curpas)
Kozma (Cuzma)
Köteles (Kuteles)
Kusdi, Küsdi (Kusdi)
Lados, Lodus (Lodus)
Lápodi, Lápudi (Lapudi)
Látós (Latus) =látnok
Levedi (Lewedi)
Makó (Mocu)
Maradék (Maradek), óvónév
Maradi (Maradi)
Marót (Maraut)
Mikos (Micus)
Mógdi (Mogdi)
Munkádi (Muncadi)
Nemő (Nemwh)
Nyájádi (Naiadi) =nyájas vagy pásztor
Nyomorék (Namurek)
Nyulas (Nulos)
Patkány (Patkan)
Pazari (Pazari) =felcicomázott vagy pazarló
Pozsony (Poson)
Rádi (Radi)
Récse vagy Réce (Rece)
Réde (Rede)
Recsedi (Recedi)
Sarlódi (Sarlaudi)
Sebe (Sebe)
Sebő (Sebu)
Sebődi (Sebeudi)
Serőgdi (Serugdi)
Sima (Sima)
Simon, Simun (Simun)
Sipos, Sipus (Sipus)
Suk (Suk)
Surándi vagy Szorándi (Surandi)
Szobolcsi (Sobolci)
Szamodi, Samudi (Samudi)
Szedeneg (Sedeneg)
Szemét, Szemet (Scemet), óvónév
Szerecsen (Scerecin)
Szondi, Szundi (Sundi)
Szórád (Sourad)
Táskádi (Tascadi)
Tikodi, Tikodi (Ticudi)
Vágdi (Vagdi)
Váltódi (Waltaudi)
Vándi (Wandi)
Várós (Warus)
Vasadi (Wasadi)
Vásárdi (Wasardi)
Vasas (Wosos, Wosas) 
Vecsésdi (Vecedi)
Vendég (Wendeg)
Versőnydi (Werswndi)
Zádor (Zadur)

Keresztény kori személynevek

A vallásváltás új elnevezéseket is hozott magával. Divatba jöttek a keresztény nevek, de a 13. századig még nagyon kevesen viselték valamely mártír nevét. Az 1279-es budai zsinattól kezdve csak a pap adhatott nevet a gyereknek. Ettől kezdve értelemszerűen a keresztény nevek váltak általánossá, bár egynémely esetben továbbra is használtak magyar neveket. Az sem volt meglepő, ha egy embernek volt keresztény és magyar neve egyszerre. Az idegen nevek átalakultak, igazodtak a magyar hangrendhez. Másokat lerövidítve használtak, például a Benedictusból egyszerűen Bene lett. A források viszont szinte az összes nevet latinul írják, tehát az átalakulás ideje és folyamata homályba vész.
A felsorolás nem csak keresztény és értelemszerűen nem csak magyar neveket tartalmaz, hanem olyan neveket, melyeket abban a korban nálunk viseltek. Itt is fontos megemlíteni, hogy akkoriban még nem minden embert hívtak Józsefnek, Istvánnak, Jánosnak, vagyis sokkal többféle név volt használatban, mint a későbbi korokban.

Férfinevek

Ábrahám, Ábrám

 

Akillész (Achilles)

 

Ádám

 

Adrián

 

Adorján

 

Ambrus (Ambrosius)

 

Sándor, Sándur (Alexander)

 

András, Endre

 

Andronicus, Andronik

 

Antal, Ant(h)onius

 

Arnoldus

 
Atila, Etele  
Bánk, Bankó Benedekből a horvát Benkón át

Béla

lehet magyar, török vagy héber

Benedek, Bene (Benedictus)

 

Betlehem

 
Bókony (Bokon) német er.

Csépán

az István szláv változata

Kornéliusz, Kornél (Cornelius)

 

Dénes

 

Dózsa

a Dávid becézése

Éliás

 

Endere, Endre, András

 

Fábián (Fabianus)

 

Felicián

 

Fülöp (Philippus)

 

György, Györk, Györe

 

Gyula

 

Hektor

 

Henrik

 

Horvát

 

Húsvét

 

Imre (Emericus, Henricus)

 

Ipolit

 

István (Stephanus)

 
Iván, Iváncs, Ivánka, Ivánusz, Iváncsa  

Izsák

 

János (Johannes, Ionannes, Ianus)

 

Jób

 

József

 

Kálmán

 

Karácson, Karácsin, Karácsun

gyakori név
Katapán görög

Keresztes

 

Kerusztus

 
Kozma  

Lodomér

 

László

 

Leustachius

 

Lukács

 

Marcellus

 

Márk, Márkusz

 

Marót

 

Martinus

 

Máté (Matheus, Mathe)

 

Mátyás (Mathias)

 

Móric (Mauritius)

 

Mihály (Michael)

 

Mikán

 

Mike

 Miklós becézve

Miske

 Miklós becézve

Miklós

(Miclous, Nicolaus)

Mikó

 
Nána szláv er.

Oliverius

 

Omodeus

 

Otmár

 

Ozor

 

Pál (Paulus, Paul)

 

Párisz

 (Paris)

Péter, Petrus, Petur

 

Pongrác

(Pangracius)

Pósa

 Pál becézve

Sámson

 

Samud

 

Sámuel

 

Saul

 

Sebastianus

 

Siluester

 

Simeon

 

Simon

 -népszerű név

Szalók

 
Szerafin  
Szerda, Szereda  

Tomás, Tome, Toma

 

Theodorus

 

Tiburcius

 

Timotheus

 

Tiván

 

Tobias

 
Tumpa, Tompa  

Tristanus

 

Ubul

 

Ugrin

szlávul magyart jelent

Urbanus

 

Urias

 

Uros (Uros)

szerb név vagy magyar uras jelentéssel

Valentinus

 

Valterus

 

Vászoly (Vazul)

 

Venceslaus

 

Vernerius

 

Vid, Vida

 

Vincencius

 

Zombor

 

Zotmund

 

Női nevek

Agáta

 

Aglent, Aglencs, Aglincs, Agloncs

 

Agna

 

Ágnes

 

Albina

 

Ancilla

 

Angelika, Angelka

 

Anna, Annus

 

Arenta, Arencsa

 

Balzsam

 

Barbara

 

Beáta

 

Beatrix

 

Drága (Draga)

 

Erzsébet

 

Gizella

 

Hanga, Hangucsa

 

Ibolya

 

Ilona

 

Jolánta

 

Judit

 

Kacsi

 

Katalin

 

Kinga

 

Krabocsa

szláv

Kunigunda

 

Lilium

latin

Mandula

 
Margaréta, Margaréte gyakori

Mária

 

Pénteka, Pénteke

 
Pirisk nem piros!

Rezeda

 

Rózsa

latin

Szabina

 

Viola

latin

Nemzetségek

Eleinte az embert apjának nevével különítették el, majd a 13. század elejétől megjelentek a nemzetségi nevek. A tulajdonképpeni családnevek a 15. századtól kezdtek kialakulni. A Hunyadiak korától a nemesek írásos említésekor mindig feltüntették birtokuk helyét. A köznép tagjai később kaptak családnevet, ami a jobbágy élethelyzetétől függően megváltozhatott.

Bár adatok vannak róla, hogy a honfoglalás kori magyar társadalom nemzetségenként és törzsenként szerveződött, de mégsem bizonyított tény, hogy a 13. századi nemzetségek ezek egyenes utódai. Eredetileg 15-30 nemzetség lehetett. Oklevelekben az első hiteles előfordulásuk 1208-ból való, s a században folyamatosan bukkannak fel. Körülbelül 200 nemzetség nevét ismerjük. Fénykorukat a 13. században élték, majd családnevekké alakultak át. Nevüket nem feltétlen a legelső ismert ősről vették, inkább birtokukról, esetleg a legjelentősebb tagról. A kötőjel után szereplő név a Hont-Pázmányok kivételével a nemzetség oldalága.

Ajánlott irodalom: Erdélyi László: A magyar lovagkor nemzetségei 1200-1408

 

Aba
Adorján
Agmánd/Farkasogmánd
Ajka (Veszprém vármegye)
Ajtony
Ákos (Ákus)
Apor
Atyusz (Ogiuz) - Almád
Baksa - Simon
Balog
Balogsemjén - Ubul
Bana (Bakonyban)
Barocs (Veszprém vármegye)
Bor(Bár)kalán
Barsa
Becse (Beche)
Becsegregor v. Becsegergely
Bél - Ug
Bogátradvány
Boszlig
Bő (Somony vármegye)
Bogomér
Bucska (Abaúj vármegye és Szlavónia)
Budmer (Baranya és Sopron vármegye)
Bús (várjobbágy nemzetség, Nyitra vármegye)
Csabi (várjobbágy nemzetség, Zala vármegye)
Csák
Csanád
Csolt
Divék - Rátót
Dobra (várjobbágy nemzetség)
Dorozsma (Drusba)
Gatal
Geregye (várjobbágy nemzetség)
Gúg
Gútkeled - Dorog (Kelad, Gut) (német)
Győr (német)
Gyovád
Hahót - Búzád (Zala vármegye)
Haraszt
Héder (német)
Herény (várjobbágy nemzetség, Vas vármegye)
Hermány
Hodos
Hunt-Pázmány (Hontpaznan) (német)
Igmánd
Ják (Vencellin leszármazottai)
Jenő
Kán
Kaplony
Kartal - Korszán
Káta
Katapán - Ekli
Kér (várjobbágy nemzetség, Sopron vármegye)
Kolcs
Kürt (várjobbágy nemzetség)
Lád - Vérbulcsú
Lipovnok - Koros, Berencs
Lőrinte (Veszprém vármegye)
Ludány
Magyar (várjobbágy nemzetség, Pozsony vármegye)
Megyes
Meyz
Miskolc-Bés
Monoszló
Nádasd (Vas vármegye)
Nánabeszter (várjobbágy nemzetség, Esztergom vármegye)
Németi
Nolcsa (várnépi eredetű, 1287-ben nemesítettek)
Osl (Sopron vármegye)
Osli - Csorna
Otrokocs (kiemelt várjobbágyok nemzetsége, Gömör vármegye)
Örsúr
Pápa
Péc (Győr, Veszprém, Zala vármegye)
Pilis
Pok
Pöse
Rád
Rosd
Salamon (Pozsony vármegye)
Sártvány(vecse)
Smaragd
Szák
Szalók (Zala vármegye - Bakony!)
Szentemágocs (Senta et Maguch)- Kölcse (Culcey, Kulchey)
Szil - Kalocsa
Szolnok
Tét
Tétény
Tibold
Tomaj
Türje (Zala vármegye)
Túroly
Tyukod
Vojk
Vojn (várjobbágy nemzetség, Nógrád vármegye)
Záh (Károly Róbert kiirtatta)
Zovárd
Zsadány

Kun nevek

A török nyelvcsaládba tartoztak. A 13. század végén ők is egyre inkább keresztény neveket adtak gyermekeiknek. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Basaraba.

Férfinevek

Abcsük, Abcsik
Aboska (óvónév)
Ákus
Alon
Alpra-Alpár
Altabarz
Altun
Arbuz, Árboc
Arslan
Bacskolda
Bacsman
Bagdas
Bajduk
Balmaz (óvónév)
Balta
Banót
Baramuk
Bardóc
Basaraba
Bejbarsz
Beler
Bese
Bokló (óvónév)
Bolacsuk
Bönek, Bönyek
Borc
Boza
Bugac
Butemer
Buzkan, Buzgan
Böcsör
Csabak
Csakan
Csamaz
Csercsi
Csibuk
Csólyos
Gedzse-Kecse (=éjszaka)
Gug
Gyolma
Gyula
Illan
Itlar
Jardar
Juhpogo
Jurgucse
Kabak
Kacsala
Kajtor
Kalas (óvónév)
Kali
Kandam
Kapolcs
Karla
Keiran
Keldecs
Kelducsin
Kemencse
Keverge
Kisztre
Kita, Kitan
Kocskar
Koncsa
Korduk
Köncsek
Köncsög
Köteny, Kötön(y)
Kuncseg
Kurgona
Kurja
Kutesk
Krul
Kücsmeg, Kücsmek
Membrok
Menk, Menak, Monok
Micsi
Mizse
Mordar (óvónév)
Oldamur
Ona
Parabucs, Paraboh
Sarukán
Szejhán (Zeihan)
Szibes
Tastra
Tatár
Tepremez, Terpemez
Terter
Teszkencs (Thescench)
Tisziba
Tolon
Toman
Toq-tämir
Torzsok
Törtel, Turtel
Tugor, Tugorkán
Urs
Uzur
Ögödej
Vajcsun
Vancsuk
Vezteg

Női nevek

Aidua
Köpcsecs
Mandula

Magyarországi kun nemzetségek

Borcsol
Csertán
Iloncsuk (belőle Betemer)
Kolbaz, Kol
Köncsög
Olás

Jász nevek

Az iráni nyelvcsaládba tartoztak. Egyelőre csak férfinevek. A forrásokban nem mindig lehet biztosan megkülönböztetni őket a kunoktól.

Aga
Ambultan
Arbulthan
Árpán
Bagdasa
Bahár
Bakszán
Beegszan
Boden
Boga
Bosonga
Bik
Budmán
Csalcsen
Csalean
Csamaz
Csaret
Csatarcs
Cserge
Csivacs
Foton
Furdacs
Furduh
Gargán
Geise
Grabán
Gubul
Harpuz
Hurdz, Hurz
Hunoka
Karacsin
Káskán
Keskene
Keian
Kevan
Kurman
Larsan
Mekser
Mokzun
Subul
Szaburán
Torba
Zaducs
Zakaran
Zoran
Zuakan
Zudak

Besenyő nevek

A török nyelvcsaládba tartoztak. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Tonuzoba.

Férfinevek

Alap
Badhur
Belcser
Bogomer
Boksa
Borkus
Cece
Csór (Chour)
Csöbörcsök
Delko
Dormán
Fil
Holdu
Kajár
Kajdacs
Kajdony
Karacs
Kegen
Ketel
Kurja
Mocsa
Nües
Örkönd
Padány
Sengur
Taba
Tatusz
Tirek
Töbörcsök
Tonuz, Tanuz
Tolma, Tolmad, Tolmaj
Tirák
Urkund
Uz
Vajta
Zarány

Női nevek

Arta

Besenyő nemzetségek

Bikács
Vezekény

 

szittya