Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


142 éve született Horthy Miklós

2010.06.18

142 éve született Horthy Miklós

 

                           

A Kormányzó, akinek ma van a 142. születésnapja, a 20. század magyar történelmének egyik legnagyobb történelmi alakja. Neki köszönhetjük a Kun Béla - féle vörös terror megszüntetését, a rend helyreállítását.

A kormányzó 1868. június 18-án született Kenderesen. Debrecenben, Sopronban, Fiumében tanult. Gyermek korától szerette a sportot: lovagolt, úszott, teniszezett, vitorlázott és focizott, valamint szenvedélyes vadász volt. Anyanyelvi szinten beszélt németül, valamint jól tudott angolul, franciául, olaszul és horvátul.
1901- ben vette feleségül egy Arad megyei katolikus birtokos lányát, Purgly Magdolnát. Két lányuk, Magdolna, és Paulette, és két fiuk, István és Miklós született, de közülük sajnos csak az idősebb fiú, Miklós élte meg az öregkort, a többiek fiatalon haltak meg.

Ferenc József egyik szárnysegéde volt 1909 és 1914 között. Az első világháború ideje alatt különböző hajókon töltött be parancsnoki rangot, köztük a Novara gyorscirkálón is. Több döntő ütközetet nyert meg az Antant csapatokkal szemben,s az egyiken meg is sebesült, de betegágyából is győzelemhez segítette flottáját.
Horthyt is összetörték érzelmileg az 1918-as események, mivel megszűnt létezni a monarchia, a történelmi Magyarország és a flotta. Az ekkori „csendes időszak” alatt Horthy konzervatív maradt, forradalomellenes volt, ám Kun Béla politikája miatt még jobban elítélte a szovjet-Oroszországot és a kommunizmust. Az 1918 - ban megalakult szegedi ellenkormány őt kérte fel, hogy legyen a megszállt Magyarország hadügyminisztere.

Majd ő lett az itt (Szegeden) felállított hadsereg tábornoka, habár már elmúlt 50 éves, mégis ereje teljében volt, s hazánkban ő volt a legalkalmasabb e tisztség betöltésére. Horthy haderejével együtt áttelepült Siófokra, kerülve a megszálló román katonákkal történő összetűzéseket. Megtorló hadjárat indult mindazok ellen, akiknek bármiféle köze is volt az 1918-19-es forradalomhoz. Ellenforradalmi rendszert hoztak létre, amit „fehérterror”- ként ismert. Jellemző volt rá a jogrend teljes hiánya, az erőszak és a bosszúállás. 1919-ben, közeledve a békeszerződés megkötéséhez megalakult a Huszár Kormány, Huszár Károly vezetésével, amit mind a magyar politikai erők, mind az Antant elismert. Ezután megtörtént George Clerk brit diplomata közreműködésével a román csapatok kivonása a fővárosból. Ekkoriban az országnak még nem volt saját hadserege, így az újonnan megalakult Friedrich István vezette kormány nem tudta megerősíteni a hatalmat a román csapatok által visszavett területeken. Ám ekkor megjelent Horthy seregeivel, s egy alárendeltségi szerződést kötött meg a kormánnyal, miszerint ő maga, s hadserege az ország szolgálatába állnak. 1919. november 16-án történt meg Horthy emlékezetes bevonulása Budapestre hófehér lován. És ekkor a Gellért téren dorgáló, számonkérő beszédet intézett a főváros lakosságához. A fővárosiak mindezek ellenére hősként fogadták a tábornokot.

1920 januárjában nemzetgyűlési választásokat tartottak a meg nem szállt területeken. A széleskörű, titkos, nőkre is kiterjedő választójog alapján tartott választásokon a KNEP és a Kisgazdapárt döntő többséget szerzett. Az új nemzetgyűlésben legelőször az államforma kérdésében kellett megoldást találni: Magyarország államformája királyság maradt, de király nélkül. Az ideiglenes államfő szerepét pedig a parlament által választott kormányzó töltötte be. 1920. március 1-jén a nemzetgyűlés Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta. Ő lett a „legfőbb hadúr”. Horthy korlátozott királyi hatalommal rendelkezett, bár később többször is kibővítették jogkörét. Ez az ideiglenesnek szánt megoldás azonban egészen 1944-ig érvényben maradt, s ezt az időszakot nevezik Horthy-korszaknak.

Az akkori római-katolikus egyházhatalommal ellentétben érdekes módon Magyarország új államfője református vallású volt. Horthy szűk tanácsadói körét képezték: a szintén református vallású, erdélyi gróf Bethlen István, gróf Károlyi Gyula, gróf Teleki Pál, Keresztes-Fischer Ferenc, Kállay Miklós, továbbá Baranyi Lipót.

Horthyt, az akkori Magyarországon mondhatni olyan tisztelet övezte, mint Olaszországban Mussolini-t, vagy Németországban Hitlert. Ennek ellenére kormányzónk 1944-ig, kormányzósásának végéig törekedett arra, hogy a haza és a magyar kormány ne közeledjen a szélsőséges nézetek felé, természetesen az egyre fenyegetőbb szélsőjobboldal megerősödésétől tartott, mindig a középutat próbálta megtalálni. A szélsőbal elterjedése még csak szóba sem jöhetett. Horthy nem kívánt az ország egyeduralkodója lenni, úgy mint Hitler vagy Sztálin, mindig betartotta az alkotmányt és törvényes keretek között kormányozta az országot.

Az 1940-es évekhez közeledve a náci Németország egyre jobban készült a II. világháborúra. Horthy ekkor már közel 70 éves, s ekkor kellett döntenie hatalmas, sorsdöntő kérdésekben. Életcélja mindvégig a területei revízió volt, ezért Hitler katonai támogatásáért cserébe a területi revízió támogatását várta el. Ám semmiért sem volt hajlandó megtámadni Csehszlovákiát, valamint Lengyelországot az 1000 éves lengyel-magyar barátságra hivatkozva –ebben Teleki Pál is támogatta. Mindezeken felül megnyitotta a határt a lengyel menekülők előtt. Az ország közel két évig nem vett részt a háborúban, ám mégis el tudta érni Hitler támogatását, s ennek köszönhetően jelentős területeket szereztünk vissza, úgy mint: Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély, Székelyföld. Ezek után Horthyt „országgyarapító” néven is emlegették. Horthy tekintélye és közkedveltsége egyre nőtt ideiglenes hátáron innen és túl. Németország felkért minket 1941 - ben, hogy csatlakozzunk a szovjet-Oroszország elleni háborúhoz, amire Horthy igent mondott, mivel erősen szovjet-ellenes volt, s ez egy újabb lehetőség volt, hogy az ország a Führer „kegyeibe férkőzzön”. A kormányzó a zsidó kérdésben nem volt hajlandó radikális döntések meghozatalához. A súlyos doni vereség után az ország és a kormány belátta, hogy jobb elszakadni, és elhatárolódni a náci Németországtól, melynek véghezvitele veszélyes és nehéz vállalkozás volt. Horthy ekkor nevezi ki régebbi bizalmasát, Kállay Miklóst miniszterelnökké. Az új cél: a hitleri Németországtól való elszakadás. Ez 1944-ben következett be. Ekkor már Magyarország a III. Birodalom tudta nélkül Angliával kötött előzetes fegyverszüneti szerződéseket, s megpróbálta elérni, hogy Hitler bukása után azonnal át tudjunk állni az Antant oldalára, így próbálva menteni a menthetőt (azaz az eddig visszacsatolt területeket). A németek azonban kémeikkel nyomon követték a titkos tárgyalásokat, ami mondhatni katasztrofális következményekkel járt, hiszen megszállták hazánkat. A megszállt ország kormányzója továbbra is Horthy maradt, elkezdődött a németellenes pártok, mozgalmak felszámolása, valamint a vidéki zsidóság deportálása munkatáborokba. Eme végső elkeseredésben az országnak nem volt más választása, minthogy a Szovjetunióval kezdjen tárgyalásokat. Erre kormányzónk természetesen nehezen szánta rá magát. Miután Románia letette a fegyvert, a szovjet csapatok akadálytalanul haladhattak át az akkori trianoni határon.

Nevezték őt már fasisztának, németbarátnak, jóllehet szinte megismerkedésük első percétől sorozatos és egyre erősödő konfliktusai voltak Hitlerrel, akit egy ízben barna inges marxistának nevezett, az első klessheimi találkozó után pedig azt mondta róla, hogy soha többé nem akarja látni azt az őrült festőt. Hitler "meg is hálálta", amikor elraboltatta még életben lévő egyetlen fiát és letartóztatta Horthyt.A németek Horthyt és egész családját is Németországba hurcolták, ezzel mintegy bebiztosítva magukat egy esetleges hatalom-visszavételtől, ám erre a volt kormányzó idős kora, s az akkori Magyarország nácibarát szemlélete miatt sem kerülhetett sor. A németországi megpróbáltatások és bírósági perek után (melyekben nem ítélték el) a Horthy-család Portugáliában telepedett le. Nem volt magyarországi vagyonuk, földjük. Soha többé nem tértek vissza az országba.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós, „Nagy-Magyarország kormányzója” 1957- ben hunyt el Portugáliában. Hamvait felesége és Miklós fia hamvaival együtt 1993 - ban helyezték végső nyugalomra a régi kenderesi birtokuk kriptájában.

Béke poraikra!

 

Forrás: ITT