Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szelek hava

2010.04.01

A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, lsd. görög Aphrodité). Terentius Varro, római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire "kinyílni, feltörni" igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt.
Ha a márciust Romulus atyjának, Marsnak szentelték, csak méltányos volt, ha a rákövetkező hónapot Mars kedvesének, Venus-istenasszonynak dedikálták, annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve "aprilis" volt. Ez a szó az "aperire", "megnyitni" (tulajdonképpen ad-parire) igéből ered. Venusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott ez a "megnyitás". Mint naptári fogalmat aztán úgy magyarázták, hogy ezen a napon hivatalba lépett konzulok, akikről tehát magát az illető esztendőt elnevezték, hivatalosan "megnyitották" hivatalba lépésük napján, "Aperilis" vagy "Április" elsején az esztendőt.

Népi megfigyelések:
- április esője elkergeti a fagyot
- áprilisi hó, nem jó
- áprilisi hó trágyáz, márciusi szalmáz
- április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves
- lucskos áprilist, virágos május és száraz június követ
- áprilisban hét tél, hét nyár
- áprilisi zivatar kergeti a fagyot
- hideg április, rossz esztendő

Jeles napok áprilisban:

Nagycsütörtök (április 01.)
Bolondok napja (április 01.)
Nagypéntek (április 02.)
Nagyszombat (április 03.)
Húsvétvasárnap (április 04.)
Húsvéthétfő (április 05.)
Vilmos napja (április 06.)
Fehérvasárnap (április 11.)
Ceres ünnepe (április 12.)
Tibor napja (április 14.)
Szent György napja (április 24.)
Szent Márk napja (április 25.)

Rudan Mária: Bika
zodiákusEz a hónap a megújhodás ideje. Megérkeznek a fecskék, a vándormadarak. A kis bárányok is vígan ugrándoznak a gyenge, ízes füvet kínáló réten, bár "a pásztorok félnek, mert még akolba szorulhatnak a bárányok a hidegtől". A meteorológusok Tavaszhó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Szelek havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a Báránytor (Rügyezés) hava elnevezést használták áprilisra. A hónap régi magyar (katolikus) neve Szelek hónapja. A Nap a Bika jegyébe lép.

Népi mondóka
György-nap előtt, ha nem esik,
György-nap után sok is esik.
Hogyha Vitálisz didereg,
Tizenötször lesz még hideg!
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.

Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Ha az idő áprilisban igen kellemetes, rossz május szokott rá következni. Ezen hónapi égiháborúk nedves esztendőre mutatnak. Ha a szivárvány kék és sárga színe jól látszik, néhány napra jó időt lehet várni. Húsvét körüli nedves idő rossz rozsaratást okoz. Ha Szent György napja körül a rozs akkora, hogy a varjú elbújhatik benne, gabonabőségre mutat.


Nagycsütörtök

Az utolsó vacsoraNagycsütörtök a bibliai utolsó vacsora emlékét idézi. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise. A nagycsütörtöki esti misén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. Az orgona szól, egészen a Dicsőség a magasságban Istennek... kezdetű himnuszig, ami alatt szólnak a harangok, és a csengők is. Utána húsvét vigiliájáig se az orgona, se a csengő nem szól. (a harangok Rómába repülnek, ott gyászolják Krisztust) Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A prédikáció után (ahol megtartják) a lábmosás szertartása jön. Általában magas rangú egyházi személyek mosták meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az ún. oltárfosztás. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Ennek nincs szertartása, csendes. A mise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, mondván Jézus tanítványai elaludtak.
Szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt. Szintén liturgikus eredetű szokás a pilátusverés vagy égetés. A templomban a gyerekek égtelen zajt csaptak (verték a padokat), vagy a falu határában Pilátust jelképező szalmabábut égettek. Elterjedt szokás volt a nagycsütörtöki rituális mosakodás a faluhoz közeli folyóban. Egy-egy faluban az állatokat is megmosták. Bajelhárító szerepet tulajdonítottak ennek a rituálénak. Bizonyos vidékeken zöldcsütörtöknek is nevezték, mivel ezen a napon zöld növényekből készült ételeket főztek (sóska, spenót...), a bő termés reményében.

Bolondok napja

Április elsejéhez - a bolondjáratás napjához - régebben több babonás hiedelem is tartozott. Minthogy ekkor akasztotta fel magát az áruló Júdás, e napot a népi vallásosság hívei szerencsétlen napnak tartották. Nem volt tanácsos tyúkot ültetni, esküvőt tartani, útnak indulni, építkezést kezdeni, sőt eret vágatni sem. Az asszony- és lánynép feketébe öltözve ment templomba. Ha eső támadt abból rossz, a derült időből pedig jó és bőséges termést jósoltak.
Egyébként az "áprilisjáratás" sokakat rászedő, beugrató, tréfás, bolondozó szokása szinte egész Európa szerte ismert. A hagyomány gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és igen gazdag irodalma van már a letűnt századokból is az e naphoz fűződő, híres-hírhedt bolondériáknak. Ilyen volt például az augsburgi országgyűlés által 1538. április elsejére meghirdetett nagy pénzleértékelés, amely csak trükk maradt, és amire kegyetlenül ráfizettek a spekulánsok. Mivel április elseje a téli napfordulótól számított századik nap, ezért régente "száznapnak" is nevezték. Alkalmasnak vélték e napot a régiek az indás növények, a dinnye, az uborka vagy a tök vetésére és ettől számítva a századik napon várták a zsendülésüket.
A régi magyar kalendáriumok "Virághozó, vigasztaló Szent György havának" - is nevezték az áprilist, amikor már a gazdák figyelmét a sürgető, kinti tennivalókra terelte a gyümölcsfák virágait kipattantó vegetáció. "Nyessd a barackfát. Irtsd a kerti férget. Most ültesd, akkor lesz szép sűrű sövényed. Szőlőt is bujthatsz még, most a legjobb karózni. A palántát is lehet ki szabadba hozni" - ezt ajánlotta dédanyáink korában Szent György, azaz április havára a Bácskai naptár.

Nagypéntek

A kereszthalálNagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának a napja. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban az oltárakat letakarják, a harangok némák. Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás. Ezen a napon a passiojátékok, élőképes felvonulások világszerte ismert szokások. Rómában minden évben a Pápa közreműködésével elevenítik fel a keresztút (Via Crucis) stációit.
Ez a nap szintén nem mentes a babonás hiedelmektől. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem fontak. A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak. A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében - az ún. aranyvízben - mosakodtak. Ez védett a betegségek ellen is. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.
Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez. A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá. A Szeged környéki falvakban csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. A katolikus vallás tiltja a húsevést és csak egyszer szabad jóllakni a nap folyamán.

Nagyszombat

Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a nagyszombati liturgia kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigiliájának nevezik. Húsvét vigiliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.
Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, és újra megszólalnak a harangok. Legjelentősebb eseményei a nagyszombatnak a víz- illetve tűzszentelés. Katolikus templomokban a gyertyát a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg. Az új tűz gyújtása a remény szimbóluma is. Jellegzetes szokás még a feltámadási körmenet szombat estéjén.
Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli. Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok, melyek húsvét vasárnap megünneplésére utalnak. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében.
Ősi néphagyomány, a Húsvét hajnalára virradó Jézus-keresés, amely szokás keveredik a határkerülés mozzanatával. Székelyföldön a búzába rejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálni a keresőknek. Néhány vidéken éjjel vonultak ki a keresők, mert úgy hitték, majd amikor felkel a nap, abban megpillanthatják a húsvéti bárányt, Jézust. A Zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág...). Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.

Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának az ünnepe. Dologtiltó nap, a szokásos vasárnapi munkatilalomnál is szigorúbb. Aki Húsvétvasárnap a mezőn dolgozik, elveri termését a jég, aki befogja a jószágot, szerencsétlenség éri, tartották a régiek. Húsvét örömünnep, egyben a nagyböjt vége. Étkezési szokás szerint sonkát, tojást, tormát fogyasztottak még a nem katolikus hivők is. Az ételekből a családfő mindenkinek adott egy keveset, először a tormát kóstolták meg, emlékezve Krisztus szenvedéseire a keresztfán, utána a főtt tojást. A szentelt ételek maradékát sokféle módon használták fel: elégették, vagy a szentelt sonka csontját gyümölcsfára akasztották, hogy a fa sokat teremjen. A morzsákat a tyúkoknak adták, hogy jól tojjanak.
A legismertebb húsvéti ételeknek mágikus-misztikus eredete van. Szinte áldozati jellegű étel a bárány, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak, Egyiptomból való menekülésük emlékére. Ezért Krisztust az Isten bárányának nevezik, hiszen az újszövetségi könyvek az ószövetségi szimbólumokra támaszkodnak. A tojás az élet újjászületésének a jelképe, a piros tojás színe pedig Jézus kiontott vérére emlékeztet. A sonka a paraszti élet rendje következtében vált húsvéti étellé, ugyanis nagyböjtben nem ehettek húst, így a füstölt húsok megmaradtak Húsvétig. A tormának gonoszűző erőt tulajdonítottak.

Húsvéthétfő

Húsvéthétfő a vigasságok napja. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. A locsolásnak számos formája ismert. Faluhelyen a kúthoz, vagy a vályúhoz vonszolták a lányokat, és vödörrel öntötték le őket, innen ered a nap másik neve: vízbevető hétfő. A városokban kölnivízzel locsoltak a férfiak, nemcsak a fiatalok, a korosabbak is, hogy a sok virágszál még szebben viruljon. Viszonzásként hímes tojást, aprósüteményt, italt kínáltak a lányok, asszonyok.
A tojásfestésnek komoly hagyományai vannak Magyarországon. Természetesen az asszonyok, lányok dolga volt, vidéken a házaknál természetes anyagokkal festették a tojásokat, például hagyma héjával, zöld dió főzetével. A tojás írásának, azaz a cirkalmas minták készítésének legegyszerűbb módja az, ha a mintát viasszal készítik el, majd a tojást festékbe mártják. Így a mintát a viasz miatt nem fogja be a festék. Vannak olyan tájegységek, ahol kezdetben csak a köszöntő mondás volt divatban, a locsolkodás szokását csak a XX. században vették át
Dunántúlon a locsolkodással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Sibának nevezték a vékony általában fűzfavesszőből font korbácsot, mellyel a legények megcsapkodták a lányokat. A vesszőre a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg.
Az ajándékot hozó húsvéti nyúl szokása, valószínűleg német nyelvterületről származik, és az állat szaporasága miatt a termékenységet szimbolizálja. A hétfőt követő húsvét keddjén, egyes vidékeken a lányok locsolták vissza a fiúkat.

Vilmos napja

Vilmos napját, hatodikán, sokfelé szemmel tartották a népi megfigyelők, s ha ezen a napon eső esett, abból bizony a babonát sem nélkülözve, szűk esztendőt jósoltak. Április a "hét tél, hét nyár" időszaka, amikor az időjárásban szinte minden előfordulhat: a tikkasztó forróság éppúgy, mint a virágszirmokat megdermesztő, hirtelen haragú hózápor, vagy a zsenge növényeket fenyegető, erősebb hajnali lehűlés. "Április esője elkergeti a fagyot" - mondogatták a gazdaemberek, és sokfelé a mennydörgésből is jó gabonatermésre következtettek.

Fehérvasárnap

Fehérvasárnap (latinul Dominica in albis) a húsvét nyolcadát záró vasárnap (tehát a szent szombatot követő nyolcadik nap), amelyet a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét második vasárnapjaként ismer a katolikus naptár. A nevét onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ezen a napon vehették le a fehér ruhát, amelyet egy héten át viseltek.
Jellegzetes szokása ennek a napnak a komálás vagy mátkálás. A szokás a lányok (ritkábban lányok és fiúk ) közötti barátság megpecsételéséről szól. Komatálat küldtek egymásnak gyümölccsel, borral, hímes tojással, süteménnyel.
A fehérvasárnap népies neve a szokás miatt mátkálóvasárnap, vagy komálóvasárnap. Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül. A fehérvasárnap szakrális tartalma a katolikus egyházban a halottakról való megemlékezés, a "halottak húsvétja". A nap neve a görög katolikusoknál tamásvasárnap.

Ceres ünnepe

Április 12-én a gabonaanyát, Cerest magasztalták a Ceralia ünnepén. Tizenötödikén vemhes tehenet áldoztak nyilvánosan a szaporulatáért. A népi kalendárium egyik jeles napját - április 12-ét - Szent Gyula Pápa névünnepe jelöli. Némi pontatlansággal, az esztendő századik napjaként emlegették a veteményezők, amikor már a dinnyések is hozzáfogtak a munkához. A dinnye ültetése után az asszonyok pördültek egyet, hogy amilyen gömbölyűre terül szét forgás közben redőződő szoknyájuk, olyan nagy kerek dinnyék teremjenek. A nap időjárásából ellentétes negyven napot jósoltak a legvénebb megfigyelők, és ezen a napon igyekeztek elvetni a dinnye mellett a krumplit és a salátát.

Tibor napja

Tibor napján, április 14-én ez a rigmus járta: "Tiborc király könyve szerint, ha zöldül a nyírfa, nem kell félni már a fagytól, akárki is írta". Persze a szőlősgazdákat ekkor is a várható szőlőtermés érdekelte, így az ő mondókájuk szerint: "ha Tibor napján virágos a cseresznyefa, virágos lészen a szőlő is".

Szent György napja

Áldott a Szent György, átkozott a Szent Mihály! - köszöntötték egymást április második felében a jószág kihajtására készülő pásztoremberek, annak tudatában, hogy amíg a sárkányölő György vitéz jeles névünnepe - 24-e - az igazi meleg idő évadjának nyitányát jelöli, a szeptember végi Mihály arkangyal napja ennek a végét jelöli.
Az előkelő perzsiai származású György lovagot a római hadseregben tanúsított vitézsége elismeréséül Diocletianus császár kegyeibe fogadta, és tekintélyes állami hivatalhoz juttatta. A krisztus hivővé vált ifjú azonban nem helyeselte az uralkodó kegyetlen keresztényüldöző politikáját, sőt szembe is szállt vele. Ezért börtönbe vetették és - miután a kínzások sem tudták eltéríteni a hitétől - Kr. u. 303-ban kivégezték. A vértanúhalált halt férfit mind a keleti, mind a nyugati egyház szentként tiszteli. A róla szóló legendák - miszerint legyőzte a szépséges királylányt fogva tartó sárkányt - valamennyi európai nép folklórjában ismeretesek. A talpig páncélöltözetben lovon ülő, és dárdájával ölő ifjút a képzőművészet számos formában megörökítette. Alakját Kolozsvári Márton és György prágai szoborcsoportja őrzi számunkra a legemlékezetesebben, aminek egyik hű másolata Kolozsváron is megtalálható.
Szent György napja a rómaiak jellegzetes pásztorünnepe volt, amikor a boszorkányok elleni védekezésül vizes babérágból, szalmából rakott tűzzel füstölték meg magukat és állataikat, majd a jószágaikat áthajtva a tűzön, mindnyájan átugrálták azt. A keresztény egyház a vértanút ünnepli ezen a napon, azonban a hozzá kapcsolódó hiedelmek és népszokások a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek.
A magyar nyelvterületen számos tavaszi, évkezdő szokás fűződik az ünnephez. Ekkor történik az állatok első kihajtása, amit régen különböző boszorkányűző, rontáselhárító, illetve szaporodást, tejhozamot növelő praktikák öveztek. A jószágot nyírfaággal veregették meg, láncon, fejszén, ekevason, tűzön, a gazdaasszony kifordított kötényén hajtották át és fokhagymafüzért kötöttek a nyakába. A házat, az ólat, az istállót körülfüstöléssel, zöld ág kitűzésével, felfordított seprűvel igyekeztek megvédeni a gonosz szellemek rontása ellen.
Kora hajnalban az asszonyok lepedővel szedték föl a harmatot a mezőn, amit azután kicsavartak a vászonból - és a tejhozam gyarapítása végett - a tehenekkel itattak meg. A lányok szintén "szentgyörgyharmattal" mosták orcájukat, hogy szépek legyenek. A Szent György éjjelén gyűjtött gyógyfüvek varázserővel bírtak, szedegetőik, a "bűbájos" vénasszonyok ilyenkor a Gellért-hegyre nyargaló boszorkányokat is meglátták. A pásztorok szegődtetése és szolgálatba állításuk mellett ugyancsak ezen a napon fogadták az uraságok az éves cselédeket, akiknek a szolgaidejük kerek egy esztendeig tartott. Szintén György napján választották a falubírákat, szőlős vidékeken a hegymestereket és a csőszöket is.
Ennek a hagyománynak máig fennmaradt szép szokása a kőszegi szőlősgazdák Szent György-napi kötelessége, amikor is a kora reggel megszedett szőlőhajtásokat a fúvószenekar kíséretében beviszik a városházára bemutatni a polgármesternek, majd a szintén ünnepélyes ceremónián a termésígéretet berajzoltatják az 1740-ben nyitott, és a Jurisich-várban őrzött Szőlő Jövések Könyvébe. Időjóslás is tartozik e jeles naphoz: "ha a békák Szent György nap előtt megszólalnak, korai nyár várható". - Másutt ugyanez száraz nyarat jelentett.
Szent György havára a régi kalendáriumok számtalan egészségügyi tanáccsal szolgálnak. Mai szóhasználattal tavaszi méregtelenítő kúrának is nevezhetnénk, amit javasolnak: lehet eret vágatni, amely használ mind a fejednek, mind a mellednek. A köpölyözés hasznos. Ne egyél semmiféle gyökeret, tiszta bort igyál, a tehénhúsnak békét hagyj, bárányhúst egyél, kecskegödölyét, tyúkhúst és folyóvízbeli halakat. A fürdő hasznos. A hölgyek szépségének és karcsúságának megőrzése érdekében pedig friss levegőt, lágy természetet és zengő fülemüleszót ajánlanak
Áprilisban, akkor is lehetőleg Szent György napján jó vetni babot, amely nem csak fontos eleségnövény, hanem babonáskodásra is alkalmas. Egyes vidékeken, rostán rázott tarkababból olvasták ki a tolvajokat, meg azokat, akik a jószágot meg akarták rontani, vagy a szerelmesek dolgát összekuszálni. Gonoszjáró napokon ezért az Egriek a nyakukba akasztott zacskókban, más vidékeken az emberek a zsebükben néhány szem babot hordtak magukkal a rontás ellen. A jó babtermést elősegítő hiedelmeket is ismerünk. A szilágyságban például ültetés előtt három napig nyári esővízben áztatják, amit előző nyárról őriztek erre a célra. A Balaton mellékén pedig a vetés közben szidalmakkal illették, mert hiedelmük szerint akkor hozott bő termést.

Szent Márk napja

Április 25-e Szent Márk evangélista ünnepe, az egyházi búzaszentelés napja, amely antik hagyományokat őriz. A rómaiak ezen a napon köszönetet tartottak és áldozatokat mutattak be Robigo istennek, hogy a vetéseket védje meg a rozsdától. Ha ekkor már a fürj el tud bújni a vetésben, és netán még az ég is megdördül, akkor a néphit szerint, gazdag lesz az aratás.